Fotóriporteri előmenetelem

Ismerkedés a sztárvilággal

/ – Thália Café, Szilveszteri töltött káposztázás Kulkával,
Sörözés Mucsi-val . . . Kasszás Erzsivel – /

1. Alapozás

A sztárok is csak emberek. Épp olyan esendők mint bármely másik földi halandó. Esznek, isznak . . . és persze kocsmáznak. 

Nem nevezném annyira tudatosnak a sztárok felé való nyitásomat. Igazából, egyszer csak megtörtént.

Fotóriporterként az ember szeretne különleges témákat is lencsevégre szeretne kapni, és hát mi is szolgáltathana érdekesebb témával mint a színészek, zenészek bensőséges világa.

Hozzájuk viszont meg kell találnod az utad. Bonyolultnak tűnhet, de könnyebb mint hinnéd. 

Az első “sztárfotót” Fotóriporteri tanonc éveim alatt készítettem a kurzus keretében. Terepgyakorlatra mentünk az Oktogonhoz. A téma : Street Food. – Annyira nem hozott lázba, de tettem amit elvártak. Pontosan egy óránk volt a feladat abszolválására. Az utam a Teréz Körúton vezetett a Nyugati felé. Útközben aztán lőttem is jó néhány érdektelennél-érdektelenebb fotót : hamburgert, kebabot, és egyéb finomságokat majszoló emberekről, illetve azokról akik eme fáin étkeket készítik, szervírozzák.

Az 50. percemnél járhattam körülbelül amikor visszafelé haladva az Oktogonhoz, egyszer csak az egyik Mexikói ételbár előtt megláttam Fluor Tomit és az épp aktuális barátnőjét, ahogy jóízűen falatoznak. Most mi legyen. Odamenjek? Ne menjek? Pedig ez mekkora kép lenne már ! – És hát azt hiszem itt tört meg a jég nálam a mered, vagy nem mered, nyitott avagy zárkózott kérdésben.

Aztán eldőlt. Odamentem, és az épp akkor vásárolt vadi új Nikonommal, aminek a beállításait még csak épp elvétve ha tudtam, (a Pálfi Balázstól kölcsönkapott obival – köszi utólag is) leültem hozzájuk az asztalhoz, és elkészítettem a fotókat. 

Tomiék szerencsére nagyon jó fejek voltak, és remekül fogadták a kérést. Olyannyira együttműködők voltak, hogy konkrétan egymás szájába(ból) rakták-falták a falatot. És hát ha nem is életem képei, de úgy gondolom fotóriporteri előmenetelemnek egy meghatározó mérföldköve volt. 

Visszatérve a „klubba”, Bellai Laci barátomnak mutattam a képet, és hát alig akarta elhinni amit lát. Mi tagadás, én sem tudtam igazán. Itt kezdett körvonalazódni bennem az, hogy mit is szeretnék fotózni. Ismert, híres-neves embereket!

Budapesti éveim alatt, (– míg az általam alapított iskola főhadiszállása az Andrássy úton volt – ), gyakran mozdultam ki esténként így asszimilálódni, vegyülni a bárok, kocsmák világába. Mit is tehetne egy – akkor még fiatal – férfi Budapesten, egyedül, aki nemrég csinálta meg a hülyeségét a házasságában, és egy túlságosan ideálisnak nem mondható kapcsolat közepén-végén van.

Kocsmázik. Akkoriban többször megfordultam a Thália Caffé nevű helyen, – amit a Színészek második otthonának neveznék. Számtalanszor ragadtam ott az éjszakába, hajnalba nyúló füstös kocsmagőzben olyan ismert, vagy akkor még kevésbé ismert alakokkal egy légtérben, – vagy épp egy asztalnál –, mint Kulka János, Eszenyi Enikő, Kuna Kata, Benesovits Áron, Kamarás Iván, Salamon, Balázs Andrea (Kasszás Erzsi), Mucsi Zoli stb . . . 

Többükkel megbeszéltük az élet nagy problémáit, vagy épp csak elmeséltük, és meghallgattuk ki mit csinál a nagybetűs életben, kit mi bánt, és szimplán jól éreztük magunkat : Söröztem Mucsival, Salamonnal kibeszéltük az élet nagy dolgait, Katával és Áronnal egy lelki hullámhosszra kerültünk stb . . . Egy alkalommal, épp szilveszter éjszakáján tértem be, és hát baromira éhes voltam. Volt egy kis töltött káposztájuk, amit aztán volt szerencsém Kulka János asztal társaságában elfogyasztani. És aztán egymásnak boldog Új Évet köszönve koccintottunk az eljövendőre. (De ezek a dolgok ott természetesek, mondhatni mindennaposak.)

Szép emlékek. Nagy család. Kedves történetek.

Nem mondom azt, hogy a színészekhez, és hírességekhez a kocsmán, italozáson keresztül vezet az út : de nálam akkor ez működött. Aminek kapcsán aztán később egyéb fotós munkákat, ismertséget, ill. munka-kapcsolatokat köszönhettem.