Nincs időm - (im)possibly...

Költői bekezdés, de igaz: nincs időm, az oldalamra. A költészet, és fotográfia mellé bekúszott a zeneszerzés is, és ez utóbbival, valamint az állandósult fotós munkáim miatt: valóban nincs időm. Pedig mondják, arra van amire sz(e)ánsz.

  /  Permalink  /  

Magyaratletak.hu

2021.11.01-től minden atlétikával kapcsolatos rendelhető képet a magyaratletak.hu társoldalamon publikálok. A laszloambrus.com oldalra csak szűk galériakivonatok kerülnek fel, az adott versenyből válogatva.

  /  Permalink  /  

Mi van velem, avagy helyzetjelentés 2021-ből...

Jó ideje hogy nem töltöttem fel képet weboldalamra. Ok? Több is van. Egyrészt a koken, vagyis a tartalomkezelő amit eddig nagy örömmel használtam, megszüntetett minden supportot, és gyakorlatilag mindenestől felszívodtak.

A másik ok, hogy a korábban öt évig használt godaddy tárhelyemen idióták vették át az irányítást, és kiskirályként „baszkodták" ki a tárhelyről azokat akik nem úgy ugráltak ahogy ők fütyültek. Gyakorlatilag több évnyi (gigányi) fotót kellett a tárhelyről törölnöm miattuk. Aztán az oldalt persze átmozgattam egy új tárhelyre, de gyakorlatilag minden borult. Ezért is láttok több helyen lyukakat a fotók helyén. Lassan a teljes oldalt cserélem.

A harmadik ok pedig az, hogy egyre kevesebb a sportesemény. A pandémia totál bevágott a sportfotózásnak. (minek nem? – maszk, és vakcina biznisz). Ezzel egyidejűleg pedig a kedvem is elillant.

A fotográfiából csak egy nagyon szűk réteg él meg. Esküvői fotós pedig akkor sem leszek, ha a fejemhez fegyvert tartva kényszerítenek. Pályázatok: nem ezért csinálom. Senkinek nem fekszeme le, senkinek nem nyalom a seggét, senki borja nem vagyok.

Kiállítás. Ismerek olyanokat akiknek fingja nincs a fotográfiáról, és mégis volt már kiállítása. Nekem még nem volt. („fingom", nekem van.) Ha valaki úgy gondolja támogatna egy fotókiállítás erejéig: állok elébe. (persze, szigorúan maszkban).

Koncertfotós korszakom: lezárult.

Analógia: jelenleg pihen.

Balettfotózás: hiányzik.

Fotós könyv. Nem tudom. Szeretnék majd egy „gyönyörű atlétika” című kiadványt. Ha ebben tudsz segíteni, vagy látsz benne(m) fantáziát: jelezd.

Elismerés. Bőven elég amit tőletek kapok megrendelők. A „többiről" már lemondtam. A jövő? Nem tudom mit hoz. Egy ideje írok – azaz írott értéket is közvetítek – itt: www.szelfutta.hu. Talán még életemben megérem, hogy írásaimat, költeményeimet kiadjam. Ha pedig nem, hát nem. Gyanítom, nem a jelenkornak szólnak e gondolat produktumok. (kell az a 100 év)

Ha néha mégis képek kerülnének fel az oldalamra, azok többnyire olyan fotók lesznek majd amelyekért ügyfelek már fizettek. Tehát nem feltétlenül azok a képek amit portfóliónak szánok. Amúgysem hiszem, hogy szükségem lenne ilyesmire.

A többi fotóm rendelésre elérhetők (régiek, és persze újak). Ezeket folyamatosan postolom facebook oldalamra: https://www.facebook.com/laszlo.ambrus/ Fotóriporteri facebook oldalamon is megtalálsz: https://www.facebook.com/laszloambruscom. 

Ezen kívül a magyaratleta facebook csoporton, rolleiflex.hu oldalon, az immi iskolában (immi.hu), illetve a Rolleiflex Repair Group csoportban. 

Oktatni még mindig oktatok. Magán is. (fotográfia, lightroom, illustrator, ps, indesign, autocad, 3dsmax, és gitár). Weboldal készítéssel, programozással már nem foglalkozom. Csak a régi ügyfeleknek.

Keress, ha sport, rendezvény, portré, portfólió fotósra van szükséged. Vagy csak úgy.

  /  Permalink  /  

Fotóriporteri előmenetelem 2. rész

Azt hiszem, hogy valahol ez odafönt meg volt írva . . .

Közel 2 év a hazai rock zenekarok egyik leganagyobbjával, sokat adott, sokat kivett, de minden percét élveztem :

/ – Pásztor Annáéknak nagyon sokat köszönhetek,
és csak remélni tudom, hogy ez fordítva is így van . . . – /

Így kezdődött :

Menekültek a Keletinél

Anno, amikor még nem gyűlöltette meg a politika a menekült státuszú embereket a jópolgárokkal, – az első „Keleti Pu” özön kapcsán, kezemben a géppel, elvegyültem a migránsok között.

Hogy milyen indíttatásból? 

A gyerekek miatt. Rengeteg volt a kiskorú gyermek köztük. Koszosabbnál-szakadtabb ruhákban, rongyos babákkal, kacat játékokkal, könnyes, vagy épp kedvesen kíváncsi, ártatlan szemekkel.

Ha valakik, akkor ők egészen biztosan nem tehettek sorsukról. Egy idegen világ, idegen pályaudvarán, a csupasz betonon, sátrakban . . . 

Addig még nem tudtam hogy milyen hatást tudnak gyakorolni a fotóriporter saját fotóanyagai Önmagára, amikor vissza nézi őket : szortírozza, javítgatja a képeket . . . Többször fel kellett állnom s abbahagynom a munkát mivel sokszor a könnyeimmel küzködtem . . . – Ez van. 

Menekült lány a KeletinélMenekült lány a Keletinél

Ezt az érzést még egyszer átéltem aztán később, a Göncz Árpád temetésének fotózása, és fotóriporteri projekt prezentálása kapcsán. 

Elkészült a képsorozat.

Publikáltam. 

A fogadtatás meglepően pozitív volt. Olyannyira, hogy a menekült gyemekekről készült facebook post-ot Pásztor Anna énekesnő is megosztotta.

Az Anna And The Barbies zenekar

Egy alkalommal Annáék egy karitatív program keretében rászoruló családokhoz vittek ki csomagokat, és ehhez kerestek önkénteseket. Valami oknál fogva azonban nehézségeik támadtak az áru szállítmányozása körül, és aztán a kommunikációban is, így sajnos már nem tudtam nekik segíteni :

Anna : „Basszus...csak most volt időm.feljönni facere...nagyon sajnálom hogy nem láttam hogy írtál...jól megcsúszott az egész...kamion Ferihegyről jött beragadt...3 kor volt végül a pakolás...de nagyon szépen köszönjük hogy jöttél!!!” 

Aztán Annával lebeszéltük, hogy kárpótlásként – mármint hogy Ő kárpótol engem – elmegyek egy koncertjükre és fotózom őket. – na jó nem pont így, hanem pontosan így

Én : ”Sajnáltam, de legalább nem fagyoskodtam, beültem csövezni a postára De legalább megtörtént a pakolás! Anna figy, majd ha lesz koncert akkor gondolj rám plz, mennék fotózni.” 

Anna : Apr 15 Barba Negra! Meg is beszéltük ...ha jó neked;) Írj rám előtte pár nappal:) 

Lógás Pásztor Annáékkal

Így történt meg aztán az első AATB fotózásom. Amit aztán még sok-sok másik követett. Mentem velük koncertről-koncertre, próbáról-próbára, még talán hivatalos fotósukká is avanzsáltak . . . 

Aztán később besegítettem egy kicsit az imidzsük építésébe is : szórólap, és plakát tervek kapcsán.

Ebből az érából egyébként több 10 ezer kép készült a zenekarról, OnStage, BackStage, Annáról, párjáról, a gyerkőcökről, a rajongókról. 

Aztán rögtönzött studio fotózás a TV2-nél. Cirkuszos képek Annával az elefánt hátán – ami aztán az állatvédők megvétózása miatt nem publikáltam – Bulik, bandázások, lógások stb . . . 

Pásztor Anna - Karjaidban - KlippforgatásPásztor Anna - Karjaidban - Klippforgatás

Egyszer (tán szerencsémre), még az egyik klippjükbe is bekerültem – mint utólag kiderült – . . . ahogy bénán forgatom a dobverőt, és épp a fröccsömet hörpölöm. – Munka közben ne igyatok! Nem tesz jót az alkotásnak. Olyankor a fotós keze hajlamos a záridővel is picit szabadabban bánni. Nem elég hogy a kép is csúszik . . . –


Atlétika a láthatáron . . .

És persze az utolsó koncertek egyikén, az Ugaron – Ami azóta kisebb zenei fesztivállá nőtte ki magát –ismerkedtem meg Ritával, későbbi kedvesemmel, aki ha úgy vesszük, végül is elrabolt Annáéktól ( Sorry Anna ). Aztán mint értékes hozadékaként az életnek, vele jött az Atlétika is, és vele egyidejűleg került egyre távolabbra a lumpolás, ill. a „zenekari stáb élet” is.

  /  Permalink  /  

Fotóriporteri előmenetelem

Ismerkedés a sztárvilággal

/ – Thália Café, Szilveszteri töltött káposztázás Kulkával,
Sörözés Mucsi-val . . . Kasszás Erzsivel – /

1. Alapozás

A sztárok is csak emberek. Épp olyan esendők mint bármely másik földi halandó. Esznek, isznak . . . és persze kocsmáznak. 

Nem nevezném annyira tudatosnak a sztárok felé való nyitásomat. Igazából, egyszer csak megtörtént.

Fotóriporterként az ember szeretne különleges témákat is lencsevégre szeretne kapni, és hát mi is szolgáltathana érdekesebb témával mint a színészek, zenészek bensőséges világa.

Hozzájuk viszont meg kell találnod az utad. Bonyolultnak tűnhet, de könnyebb mint hinnéd. 

Az első “sztárfotót” Fotóriporteri tanonc éveim alatt készítettem a kurzus keretében. Terepgyakorlatra mentünk az Oktogonhoz. A téma : Street Food. – Annyira nem hozott lázba, de tettem amit elvártak. Pontosan egy óránk volt a feladat abszolválására. Az utam a Teréz Körúton vezetett a Nyugati felé. Útközben aztán lőttem is jó néhány érdektelennél-érdektelenebb fotót : hamburgert, kebabot, és egyéb finomságokat majszoló emberekről, illetve azokról akik eme fáin étkeket készítik, szervírozzák.

Az 50. percemnél járhattam körülbelül amikor visszafelé haladva az Oktogonhoz, egyszer csak az egyik Mexikói ételbár előtt megláttam Fluor Tomit és az épp aktuális barátnőjét, ahogy jóízűen falatoznak. Most mi legyen. Odamenjek? Ne menjek? Pedig ez mekkora kép lenne már ! – És hát azt hiszem itt tört meg a jég nálam a mered, vagy nem mered, nyitott avagy zárkózott kérdésben.

Aztán eldőlt. Odamentem, és az épp akkor vásárolt vadi új Nikonommal, aminek a beállításait még csak épp elvétve ha tudtam, (a Pálfi Balázstól kölcsönkapott obival – köszi utólag is) leültem hozzájuk az asztalhoz, és elkészítettem a fotókat. 

Tomiék szerencsére nagyon jó fejek voltak, és remekül fogadták a kérést. Olyannyira együttműködők voltak, hogy konkrétan egymás szájába(ból) rakták-falták a falatot. És hát ha nem is életem képei, de úgy gondolom fotóriporteri előmenetelemnek egy meghatározó mérföldköve volt. 

Visszatérve a „klubba”, Bellai Laci barátomnak mutattam a képet, és hát alig akarta elhinni amit lát. Mi tagadás, én sem tudtam igazán. Itt kezdett körvonalazódni bennem az, hogy mit is szeretnék fotózni. Ismert, híres-neves embereket!

Budapesti éveim alatt, (– míg az általam alapított iskola főhadiszállása az Andrássy úton volt – ), gyakran mozdultam ki esténként így asszimilálódni, vegyülni a bárok, kocsmák világába. Mit is tehetne egy – akkor még fiatal – férfi Budapesten, egyedül, aki nemrég csinálta meg a hülyeségét a házasságában, és egy túlságosan ideálisnak nem mondható kapcsolat közepén-végén van.

Kocsmázik. Akkoriban többször megfordultam a Thália Caffé nevű helyen, – amit a Színészek második otthonának neveznék. Számtalanszor ragadtam ott az éjszakába, hajnalba nyúló füstös kocsmagőzben olyan ismert, vagy akkor még kevésbé ismert alakokkal egy légtérben, – vagy épp egy asztalnál –, mint Kulka János, Eszenyi Enikő, Kuna Kata, Benesovits Áron, Kamarás Iván, Salamon, Balázs Andrea (Kasszás Erzsi), Mucsi Zoli stb . . . 

Többükkel megbeszéltük az élet nagy problémáit, vagy épp csak elmeséltük, és meghallgattuk ki mit csinál a nagybetűs életben, kit mi bánt, és szimplán jól éreztük magunkat : Söröztem Mucsival, Salamonnal kibeszéltük az élet nagy dolgait, Katával és Áronnal egy lelki hullámhosszra kerültünk stb . . . Egy alkalommal, épp szilveszter éjszakáján tértem be, és hát baromira éhes voltam. Volt egy kis töltött káposztájuk, amit aztán volt szerencsém Kulka János asztal társaságában elfogyasztani. És aztán egymásnak boldog Új Évet köszönve koccintottunk az eljövendőre. (De ezek a dolgok ott természetesek, mondhatni mindennaposak.)

Szép emlékek. Nagy család. Kedves történetek.

Nem mondom azt, hogy a színészekhez, és hírességekhez a kocsmán, italozáson keresztül vezet az út : de nálam akkor ez működött. Aminek kapcsán aztán később egyéb fotós munkákat, ismertséget, ill. munka-kapcsolatokat köszönhettem.

  /  Permalink  /  

Fotóriporteri határozó

/ 1. rész /

írta - Ambrus László - fotóriporter

Fotósnak nem lehet csak úgy születni. Fotóriporternek pedig még kevésbé. Azonban kitartó munkával, és a szakma iránti kellő tisztelettel, alázattal, folyamatos tanulással, önképzéssel eljuthatunk arra a szintre, hogy mintegy a munkánk gyümölcseként kivívva némi tiszteletet, azt mondhassák majd rólunk – és nem pediglen mi magunkról – : igen Ő egy fotóriporter.

Fotoreporter in work

A tisztelet egy fontos része a szakmának. Tisztelet a megbízóidat, – hisz elsősorban ők adják a kenyeret a szádba – aztán tiszteled a rendezvény, az esemény szellemét, tiszteled a résztvevőket, a meghívott vendégeket stb.. végső sorban pedig tisztelned kell, – vagy legalábbis kéne – a fotós, ill. fotóriporter társaidat.

Emlékszem, amikor kezdő fotóriporterként, a MÚOSZ fotóriporteri képzésén, egyik kiváló oktatómtól, Szigeti Tamástól, – aki számomra mind emberileg, mind pediglen szakmailag az egyik leghitelesebb figurák közé tartozik a mai napig ha a Fotóriporter szó említésre kerül – megkérdeztem, hogy : Vajon mennyire tart össze a fotóriporteri közösség, mennyire vannak féltékenykedések, gáncsoskodások. Mire Ő, – ha nem is tudom szóról szóra felidézni szavait, de a válasz lényegi része nagyjából ez volt : „Szerencsére ettől nem kell tartani, és többnyire segítik, támogatják egymást."

Persze a kapott választ egy kissé kétkedve fogadtam, – utólag meg aztán még inkább, – de valahol sejtettem, hogy ez a válasz mély diplomáciai kézségének volt betudható, – tán nem akart megbántani senkit, vagy csak nem akarta elvenni a kedvünket a szakmától, már az elején – és talán nem épp az aktuális szakmai on-the-field tapasztalatok kapcsán nyilatkozott, hanem korábbi élményei, tapasztalatai alapján. 

Aztán persze jött a tapasztalás . . . 

Mivel egy ideje gyűröm már a szakmát, – szabadúszó fotóriporterként, fotósként, oktatóként – számos negatív, és jó néhány pozitív példával kellet már találkoztam munkám során; és sajnos azt kell hogy mondjam : egyre több a negatív.

Ahogy emberileg nem vagyunk egy ívásuak, úgy szakmailag sem vagyunk egy alomból fakadóak. Más értékeket ? hozunk a szakmába. Másképp szocializálódunk.

Mindenesetre ha a fotóriporteri jellemvonásokat meg kéne festenem, és egyfajta kasztokba, csoportokba kellene hogy rendezzem azt a számos fotóriportert – lehetséges ez? – akikkel eddigi munkám során volt “szerencsém” együtt dolgozni, (koncerteken, színházban, sportrendezvényeken, tánc-előadásokon stb . . .) akkor az alábbi nem túl hízelgő rétegeket fektetném le : 

  1. A „Pávák.” 
  2. A „Kegyeltek.” 
  3. Az „Öreg motorosok”. 
  4. A „Gátlástalanok.” 
  5. A „Nagyágyúk.” 
  6. A „Szószátyárok.” 
  7. A „Herék, vagy ibolyák – s egyéb mákvirágok.” 
  8. A „Beáldozók.” 
  9. Az „Alázatosak.”
    ( – A lista persze nem teljes – )

Nézzük kicsit közelebbről ezeket a „rendeket”. 

1. A „Pávák”.

 A Pávák rendszerint gyönyörű toll koronában, díszelegve érkeznek az eseményre. Ez alatt értsd a legmodernebb „cájgot”. A legdrágább obi, gép, felszerelés, mellény, koffer, egyéb kiegészítők. Amit többnyire az adott munkáltató csenget ki nekik. A rendezvényre érkezésük már maga is egy pompa : orr a magasban, kis-gépűeket lenézzük, és persze szép komótosan cihelődünk, nem egyszer elkésve, vagy épp a témát elszalasztva, vagy szimplán a rendezvény végén érkezve, és kezdve el kipakolni a hatalmas fotós arzenált a táskából, és pemecselni a lencsét a LensPennel. A páva többnyire pávákkal vegyül. 

2. A „Kegyeltek”. 

Ők azok, akiket a “szakma” tol. Legtöbbször az ölükbe égből pottyant a lehetőség, sokszor mindenféle fotográfiai előképzettség nélkül, vagy csak nagyon szerény előmenetellel. De mivel Ők bizonyos érdeki körökbe tartoznak, – és ide bejutni csak szigorúan kihalásos úton-módon lehet – ezért ne is álmodj róla Te földi halandóként, hogy a nagy ügynökségek fotóriporte lehetsz. Ugyanakkor szakmájukat trehány módon végzik, az eseményt ellógják, két-három hír képpel – amit haza megkövetel – beérik. A vastag honoráriumot persze zsebre teszik, és a trónjukon pöffeszkednek. 

3. A „Gátlástalanok” – vagy törtetők.

Nekik aztán édes mindegy hogy mily módon, de a középpontba kell hogy kerüljenek. Legyen a téma háború, betegség, kiszolgáltatott emberi sorsok stb . . . a témára szinte vadászva, a téma hátán kapaszkodnak fel a csúcsra, – a szépet már meg nem látva – gyártják a határtalan nyomorúságot, és a hatás kedvéért még jobban felnagyítva ontják, tolják a pályázati zsűritagok elébe. 

4. Az „Öreg motorosok.” 

Ők a szakma nagyjai. Rendszerint valamilyen médiának dolgoznak. Ütött kopott gépekkel, robot szerűen, gépisesn : monoton végzik napi kenyérkereső munkájukat. Ha kell, ha nem csinálják. Muszájból. Ebből élnek. Sajnos épp az Alázatosak elől veszik el – ugyan képletesen – a lehetőséget. A munkájukat már aligha élvezik lelkesen. Fásultak, fáradtak, kiöregedtek. Ugyanakkor tisztelettudóak, műveltek, segítőkészek, figyelmesek.

5. A „Nagyágyúk”.

A „Nagyágyúk” rendszerint fel vannak vértezve némi technikai tudással. Amit kiegészítenek egy két trendi trükkel amit épp a YouTube-ról, vagy Google-ból vadásznak össze. Nem a legkomolyabb gépekkel érkeznek, de mindig akad egy-két tehetősebb kivétel. A tudásukra borzasztó büszkék, és persze mutogatják is a az épp aktuálisan sikerült – vagy épp nem – „Svenkelést”, vagy egyéb csecsebecsét. Ők azok akik nem kíváncsiak a másikra – egyáltalán. Csak egy nagyon szűk Geek körrel vegyülnek alkalmanként, és ott is csak saját koronájukat polírozzák. Ugyanakkor sokszor hajmeresztő dolgokat művelnek : például a dobó háló alá dugják a kezüket, s vele a kamerájukat. (Ez csak egy az ezerből eszement mutatvány.) 

6. A „Szószátyárok”. 

Na ők azok, akiket az Istennek nem tudsz levakarni a hátadról. Állandóan ott lábatlankodnak körülötted. Ők az abszolút kezdők. Azzal próbálnak érvényesülni, hogy folyamatosan nyomják a sódert a tapasztaltabbaknak, és közben mindenkivel lebratyiznak. A rendezvény témájára közben nem koncentrálnak, és tudatlanságukból fakadóan mások figyelmét is elterelik. Az esemény menetét zavarják. Rendszerint nagyon gyenge géppel érkeznek. Az egy-két általuk megítélt „jobb fotóra” persze nagyon büszkék. 

7. A „Herék”, vagy ibolyák – és egyéb mákvirágok.

Ez a fajta abszolút káros a szakmának. Minimális előképzettségét pöffeszkedő magatartással palástolja. Mellé társul még az őt körülölelő negatív aura – 1-2 FÉ értékkel leveszi IQ-jával a fényt a helyszínen – Pávakánt tüllög, olykor a korlátot támasztva másokkal bratyizik, a Beáldozottat, vagy az Alázatost oltogatja, s közben a Pávák seggét nyalja. Az objektíve rendszerint a föld felé lóg. Ebből a fajtából nem egyszer látok olyat aki a munkát egy „Beáldozóval” végezteti, akinek elhinti sanyarú sorsát, s közben kihasználva a másik jóindulatát, az eseményen kutyaként vonszolja maga után. Ő az aki a Beáldozó által készített képeket saját név alatt publikálja. Ő maga egyébként fizikailag képtelen a feladatot szakszerűen elvégezni, – képtelen perspektíva váltásra, (lehasalni) részben testi adottságai révén – Ő az aki rádcöccög fotózás közben, ha épp úgy véli hogy elé állsz – fenéket. Ő az akit rendszerint háromszor körbeszalad egy Alázatos, mire a gépét egyáltalán fölemeli.

8. A „Beáldozók”.

Rendszerint másokat szolgálnak : többnyire a heréket. Saját néven nem publikálnak, vagy csak nagyon ritkán – pedig tehetségük az éppen meg lenne hozzá. De hát nem elég tökösek ahhoz, hogy sarkukra álljanak, s így a herék alá kerülnek – sajnálatosan. Rendszerint a felszerelést is Ők adják a heréknek, akik ezért cserébe úgy hálálják meg, hogy a szerencsétlent nyilvánosan megalázzák. 

9.  Az „Alázatosak” 

 Az alázatos a fotóriporteri szakma szépségéért dolgozik. Csak a témára figyel. Alulról építkezik, kezdetben szerényebb gépparkról indul. Figyel, tanul, les, gyakorol, bővít. Ő az aki a esőben, hóban, porban, fűben, sárban, fagyban, s ha kell a lótrágyában kúszik, hogy a tökéletes képet elkészítse. A fotót nem csak oda veti, hanem ízlésesen tálalja. Tökéletesen tisztában van a fotográfiai alapokkal, a képszerkesztő alkalmazásokkal. És közben együtt él az előző hét csoporttal : akik lelkét emésztik. 

  /  Permalink  /  

Balettfotózás - Győri Balett

Első balettfotózás élményem a Győri Balett egy győri fotós próbájához fűződik. A Balance című darabot fotóztam, akkor még újnak számító Nikon d750-emmel. A fotózásra Bánkuti Andris invitálta fotóriporter tanulói csoportunkat. Helyesen úgy döntöttem, nem hagyom ki ezt a különleges lehetőséget. Nem csak azért mert gyökereim Győrhöz kötnek, hanem mert mindig is érdekelt a Balett fotózása. (Néhány fotóm a Győri Balett - Balance darabjából: http://www.laszloambrus.com/albums/balett-company-of-gyor-balance/.)

Andris egyébként már vagy negyven éve fotózza  a Győri Balett csapatát, és nem is érhetett volna nagyobb megtiszteltetés, minthogy az ő kísérete alatt, mellett essek át a tűzkeresztségen. 

Azóta eltelt pár év és úgy tűnik elhivatottságom a balett fotózása iránt csak erősődött. Másrészt kezd kifizetődni is a belefektetett rengeteg munka azáltal, hogy Kiss János, a győri balett igazgatója, valamint Velekei László koreográfus ( Update: Kiss János helyét azóta Velekei László vette át!) egyre gyakrabban keresenek fel azzal a céllal hogy fotózzam az általuk rendezett balett előadásokat. A Piano Plays darabon készült fotóimat használja aktuális weboldalán a Balett társulat is, valamint fotóm látható az aktuális műsor plakáton. Nem érhet ennél nagyobb megtiszteltetés. Hálás vagyok.

Mivel elég nagyok az elvárások, nem csak a megrendelők oldaláról, magammal szemben pedig különösképp, – mondhatni maximalista vagyok – ezért nem csak úgy tessék lássék módjára publikálom az előadáson készült fotókat. Különösen nagy gondot fordítok a tálalásra. Nem túlzás: Ramsay gondossággal szelektálom az alapanyagot, választom meg a megfelelő színt, tónust és stílust. Minden egyes képre rászánom az időt. Műalkotásként kezelem a fotót.

Persze, a fotók feldolgozását megelőzően szükség van a tökéletesen elkapott mozdulatra, lehetőleg minél jobb perspektívában. Ehhez pedig gyakran kell helyet változtatni.

Az egyik dolog amivel szinte minden színházi, és egyéb hasonló kaliberű fotózásnál (fotóspróbán) szembesülök, hogy a fotográfusok iszonyatosan kényelmesek, vagy csak nem mernek „mozogni" – félvén az esetleges sziszegőktől: ne állj elém, belelógsz a képbe, stb.. Valahol mélyen megértem az álláspontjukat. De véleményem szerint ez abszolút rossz hozzállás. 

Lecövekelnek egy fix helyre, akár a jól lakott pecások a tóparton, "leszúrják a botot", rá a gépet és végig ugyanabból a perspektívából fotóznak. Ugyanakkor hangos nem tetszéssel cöccennek fel ha gépük és a darab közé kerülnél. (Nem mindha ez engem valaha is különösebben zavart volna). 

Persze értem én, hogy próbálják a bemozdulást elkerülni, meg kényelmesebb így tartani a gépet, meg a rossz fényviszonyok, de ha publikálják a képeket ugyanazokat az unalmas sablonperspektivákat fogják bemutatni fotóikon. Tisztelet persze a kivételnek. Elismerem nem minden esetben oldható meg a mászkálás, de ha tehetem, és amíg az egészségem engedi, illetve meghívna: a fenekem mindig fel fogom emelni a páholyból.

Ha érdekel a balettfotózás, akkor tekintsd meg eddigi munkáimat az alábbi linkeken:

Győri Balett - Forgószél
http://www.laszloambrus.com/albums/gyori-balett-forgoszel/ 

Győri Balett - Forgószél Werk
http://www.laszloambrus.com/albums/gyori-balett-forgoszel-werk-photos/ 

Győri Balett - Passage - Nemzeti Táncszínház 
http://www.laszloambrus.com/albums/passage-gyori-balett-nemzeti-tanchaz/ 

Győri Balett - Black To Say Silence - Color
http://www.laszloambrus.com/albums/gyori-balett-black-to-say-silence-in-colour/ 

Győri Balett - Black To Say Silence - B&W
http://www.laszloambrus.com/albums/gyori-balett-black-to-say-silence/ 

Győri Balett - Black To Say Silence - Werk
http://www.laszloambrus.com/albums/gyori-balett-black-to-say-silence-werk-photos/ 

Győri Balett - PianoPlays 

http://www.laszloambrus.com/albums/gyori-balett-pianoplays-etudoek-liszt-es-wagner-muveire-muepa/

Győri Balett - Egyensúly
http://www.laszloambrus.com/albums/balett-company-of-gyor-balance/

  /  Permalink  /  

Indul a Rolleiflex.hu

2018 márciusban elindítottam a Rolleiflex.hu weboldalt. Első körben már meglévő Rolleiflex gépeimet próbálom majd felpakolni eladásra, katalogizálásra. Másodsorban igyekszem minél több infót kirakni a Franke & Heidecke céggel, valamint fényképezőgépeikkel kapcsolatban. Tervezem továbbá, hogy az oldal lehetőséget adjon majd olyan magyar, és külföldi Rolleiflex használók munkáinak publikálására akik ma is szerelmesei a Rollei analóg fotográfiának. Minden további kreatív ötletet, együttműködést, javaslatot szívesen fogadok! Katt ha kiváncsi vagy hol tart most a Rolleiflex.hu!

Eladó Rolleiflex-ed van? Írj e-mailt: dr.ambrus.laszlo[kukac]gmail.com

  /  Permalink  /  

Rolleiflex-el a Margitszigeten

With a Rolleiflex on Margaret Island BudapestWith a Rolleiflex on Margaret Island Budapest

2016.07.07

Rolleiflex-el-a-Margitszigeten-Portalanitas / With a Rolleiflex on Margaret IslandRolleiflex-el-a-Margitszigeten-Portalanitas / With a Rolleiflex on Margaret Island

Krisztina Csuka with her friend in my project Margitsziget, The photo was made with a Rolleiflex camera on a Kodak Ektar 100 rollfilm, converted to black and white. Used just a slight retouch removing, blemishes, scratches, and added some sharpness and contrast.

Lányok a MargitszigetenGirls on Margaret Island - Budapest
Rolleiflex-el a Margitszigeten - Fiatal lány portréjaRolleiflex-el a Margitszigeten - Fiatal lány portréja
Rolleiflex-el a Margitszigeten - Kínai családRolleiflex-el a Margitszigeten - Kínai család
Rolleiflex-el a Margitszigeten - Lengyel fiatalok borozgatnak a Duna partjánRolleiflex-el a Margitszigeten - Lengyel fiatalok borozgatnak a Duna partján
Rolleiflex-el a Margitszigeten - Egy Holland lány portréjaRolleiflex-el a Margitszigeten - Egy Holland lány portréja

Ziya was born in Enschede, the Netherlands. Her mom is Indonesian and her dad is Dutch, so she is a half-blood. Ziya is 19 years old. Currently she is a student at the University of Groningen and the vice-chairman of the tripcommittee of our study association Esperia. It was her job to organize a fun trip to Budapest. In her free time, she came to Margaret Island with a couple of friends to relax at the park and to enjoy the beautiful weather. She wanted to take a picture of the bridge which seperates Buda from Pest.

Ziya: (Here I got to meet you who wanted to take a picture of me! The picture resembles one of my happiest days. :)

The photo was made with a Rolleiflex Automat vintage camera on a Kodak Ektar 100 rollfilm, converted to black and white. Used just a slight retouch removing, blemishes, scratches, and added some sharpness and contrast.

Holland lány Budapesten - Ziya Mank - PortréDutch girl on Budapest - Ziya Mank - Portrait with a Rolleiflex
Rolleiflex-el a Margitszigeten - Spanyol lányok rózsával és búzasörrelRolleiflex-el a Margitszigeten - Spanyol lányok rózsával és búzasörrel
Rolleiflex-el a Margitszigeten - Páldi Péter fitnesz edzővelRolleiflex-el a Margitszigeten - Páldi Péter fitnesz edzővel
Frizbi - Peter Paldo - Margitsziget - Rolleiflex Automat - 2016 júniusPeter Paldi in my project Margitsziget, The photo was made with a Rolleiflex camera on a Kodak Ektar 100 rollfilm, converted to black and white. Used just a slight retouch removing, blemishes, scratches, and added some sharpness and contrast
Amerikai álom - Rolleiflex-el a Margitszigeten"American dream" on my project Margitsziget. The photo was made with a Rolleiflex Automat 1939 camera using Kodak Ektar 100 rollfilm.
Rolleiflex-el a Margitszigeten - LábbalhajtósRolleiflex-el a Margitszigeten - Lábbalhajtós
Rolleiflex-el a Margitszigeten - Apuka és gyermekeRolleiflex-el a Margitszigeten - Apuka és gyermeke
Apa gyermekével - Margitsziget - 2006 júniusFather with his newborn child in my project Margitsziget. The photo was made with a Rolleiflex Automat 1939 camera on a Kodak Ektar 100 rollfilm.
Rolleiflex-el a Margitszigeten - CapoeiraRolleiflex-el a Margitszigeten - Capoeira
Rolleiflex-el a Margitszigeten - KutyuliRolleiflex-el a Margitszigeten - Kutyuli
Kutya magassagban - Rolleiflexel a MargitszigetenAt a dog's height - in my project Margitsziget. The photo was made with a Rolleiflex Automat 1939 camera using Kodak Ektar 100 rollfilm.
  /  Permalink  /  

Fotózás Rolleiflex-el

Rolleiflex

Első látásra szerelem. Valahogy így tudnám jellemezni első találkozásomat a Franke & Heidecke cég által (a kezdetekben még) Braunscweig városában gyártott Rolleiflex gépekkel. Ha jól emlékszem az első Rolleiflex-et egy Robert Capa fotón láttam meg. Ezután szinte rögtön elhatároztam, hogy a fotóriporteri tanulmányaimba beépítem az analóg fotográfia ezen képalkotó eszközét. Rövid keresgélés után, némi szerencsével rá is találtam egy Rolleiflex Automat-ra a Soos fotó-nál (www.soosfoto.hu), szinte tökéletes állapotban. Ekkor még persze fogalmam sem volt arról, hogy ezek a dupla optikás TLR-ek (Twin Lens Reflex) hogyan működnek, milyen filmet kell belefűzni, na és persze hogyan.

Ahogy az évek teltek, úgy gyarapodott a Rolleiflex és Rolleicord gépek száma a gyűjteményemben, valamint tudásom a témakörben. A számos Rollei-val átélt fotókaland pedig egy életre meghatározó élmény marad.

Számíts rá, hogy a polcok előbb utóbb meghajlanak:

Rolleiflex - Help your"shelf" - Rolleiflex TLR-s on a shelf

A Rolleiflex nem csak egy egyszerű képalkotó masina. A Rolleiflex egy stílus. Amikor a nyakadba akasztod, letekintesz hogy a keresőjében témát keress, ahogy filmet továbbítasz, beállítod a fókuszt, záridőt, rekeszt exponálsz, az egész folyamat mint egy szertartás. Egy Rolleiflex-nek lelke van. Tiszteled, törődsz vele, karban tartod, vigyázol rá. Ö pedig meghálálja mindezt a törődést azzal, hogy gyönyörű képek születnek a fotós kalandjaid során.

Persze az sem elhanyagolható tény, hogy aki ilyen géppel a nyakában lófrál az egész biztosan megkülönböztető figyelmet kap majd a környezetétől. Amit én úgy fordítottam a javamra, hogy szinte bárkit leszólítottam, hogy hadd örökítsem meg az utókor számára. Elutasítást talán csak egyszer kaptam. Így lett fotóalanyom az egész világ. Próbáld meg ugyanezt egy böhöm tükörreflexessel :) Valószínű az esetek nagy részében elhajtanak! Tehát az egyik legnagyobb előnye, hogy sokkal személyesebbé teszi a fotózást. Sokkal jobban megismered a fotóalanyt, ez pedig a fotókon is meglátszik.

Rolleiflex Old Standard

A Rolleiflex gyűjteményem darabjai közül az egyik kedvencem (talán a legrégebbi darab) egy Rolleiflex Old Standard. Egy osztrák tulajdonostól vásároltam, és mindösszesen 140 Euro-t fizettem érte tokkal vonóval (azaz hordtáskával, szűrőkkel és napellenzővel).

Íme:

Rolleiflex Old Standard - With lenshood and Leather case

és egy fotó amit ezzel a Rolleiflex Old Standard-el készítettem:

Leánybúcsú - Margitsziget - Rolleiflex Old StandardBachelorette party - Yvette Orban on Margaret Island - Budapest

Bachelorette party. Yvette Orban on Margaret Island - Budapest. The photo was made with a Rolleiflex old standard camera using Kodak Ektar 100 rollfilm.

Alig hittem a szememnek amikor a Margitszigeten az Old Standard-el készült fotókat előhívattam (www.lab4art.hu) a rollfilmről, és a negatívokat beszkenneltem feldolgozásra. A Tessar 3.5-ös lencsével, és Kodak Ektar 100 rollfilmel gyönyörű élénk színeket, és tűéles képet kaptam eredményként. Igazából Önmagában már az is meglepő, hogy a gép ennyi év után is (feltehetőleg különösebb karbantartás nélkül) hibátlanul működik.

Hosszú záridős kép Rolleiflex Old Standard-el:

Gondoltad volna hogy az alábbi képet egy Rolleiflex Old Standard-el lőttem? A gépet leraktam az utca kövére beállítottam hosszú záridőre kb. 30 sec, jól lerekeszeltem, és egy kioldó zsinórral exponált am.

Fotózás Rolleiflex-el - Hintó Krakkó főterénRolleiflex photography - Cart in Krakkow's main square at night

Eladó Rolleiflex

Az alábbi linken folyamatosan fogom feltölteni az eladó Rolleiflex fényképezőgépeket:

www.rolleiflex.hu

Ha kimondottan Rolleiflex old standard – Standard Rolleiflex 6×6 K2 típust keresel, azt az alábbi linken tudod megvásárolni: Rolleiflex old standard

Rolleiflex T

Rolleiflex TElső Rolleiflex gépeim egyike. Eléggé ütött-kopott ugyan de gyönyörű éles képeket készít.

Ezt a fotót egy Rolleiflex T-vel készítettem. 1/25-ös záridővel 3.5-ös rekesszel Ilford 400-as filmre.

Ragyogás - Portré - Rolleiflex TShining - Portrait - Rolleiflex T

Rolleiflex Automat

Nem állítom, hogy kedvenc gépeim egyike. Vannak gyerekhibái. Az egyik például az, hogy egy idő után baromira be tud szorulni a rekesz, és záridő tekerőgomb. Illetve ha már felhúztad (előre továbbítod a filmet a következő exponáláshoz) akkor már nem lehetett pl. 1/500-ad záridőre állítani. Előnye, hogy olcsóbban beszerezhető, és viszonylag könnyebb darab.

Nyári Margitszigeti fotós kalandozásaim során általában ebből a típusból kaptam magamhoz kettőt előre töltve Kodak Ektar 100-as filmmel, és bár nem tartozik a prémium kategóriába egész szép fotókat készített.

Rolleiflex Automat - Lengyel fiú kézéllása - Kodak Ektar 100Rolleiflex Automat - Polish kid handstand - Kodak Ektar 100
Lebegés - Rolleiflex - MargitszigetLevitation. László Péter Szücs Slackliner at Margaret Island - Budapest. The photo was made with a Rolleiflex camera using Kodak Ektar 100 rollfilm.

Rolleiflex 2.8F

Sajnos az újabb típusok mint például a Rolleiflex 2.8F horror áron futnak. Persze mihez képest. Egy ilyen gép ára akár 2000 Euro is lehet állapotától függően. Őszintén nem is hittem volna, hogy valaha is birtokosa leszek lesz majd egy 2.8F-nek, de ha valamit nagyon akar az ember, és bevonzza akkor az idő megoldja. (Meg persze kell hozzá némi pénz is.) Könnyebb talán hozzáférni a Rolleiflex 2.8E típusokhoz, ebből van is vagy egy-két sérült darab eladó Rolleiflex a gyűjteményemben. Hamarosan felrakom oldalamra az eladó darabokat.

Rolleiflex 2.8F

Rolleiflex 2.8 F - front

Rolleiflex 2.8F fénymérős fókusz gombja

Rolleiflex 2.8F - Metered focus knob - Gossen

Francia import - Rolleiflex 2.8F a Telos logóval

Rolleiflex 3.5F-el Rómában

A Rolleiflex 3.5F talán a második legnépszerűbb a Rollei fényképezőgépek között. Ez volt az egyik olyan darab amit magammal vittem Római utazásomra, valamint egy Rolleiflex SL35-öt. Ez utóbbi masina 35mm-es képformátumra fotóz, de mindenképpen akartam egy street fotózásra talán jobban alkalmas gépet ami nem húzza annyira a nyakat, és persze van rajta zoom obi. Az sem hátrány hogy 3x-or annyi képet tudok vele filmcsere nélkül produkálni.

Gyönyörű virágok, és illatos hölgy. Vagy fordítva:

Rolleiflex 3.5F - Lady with flowers - Italy, Rome - Kodak Ektar 100Rolleiflex 3.5F - Lady with flowers - Italy, Rome - Kodak Ektar 100

Kellett némi szerencse, hogy pont akkor, és pont egyformák, és pont jó fényviszonyok:

Veszpák szép sorban - Róma, Olaszország - Rolleiflex 3.5F és Kodak Ektar 100Vespa motorbikes in a row - Rome, Italy - Rolleiflex 3.5F and Kodak Ektar 100

Amikor ezt a fotót készítettem, átvergődtem a turisták mobil selfie hadán, és a Rolleiflexet kipréseltem a biztonsági rácsok között:

Fotózás Rolleiflex-el - A Szent Péter Bazilika RómábanRolleiflex photography - St Peter Basilica - Italy, Rome

Rolleiflex szervíz, javítás

Szerencsére eléggé megbízható gépekről van szó és elég jól állják az idő vasfogát, de néha szükséges szervizelni a Rolleiflexeket is. Ez bizony nem könnyű feladat: egyrészt költséges, másrészt pedig nem könnyű olyan helyet találni ahol kellő szakértelemmel nyúlnak a géphez. Az ilyen gépek javítása pedig baromira időigényes, költséges. Sokszor több hónapot kell várni arra hogy elkészüljön, vagy hogy közöljék veled: sajnos nem javítható. Elég nehéz alkatrészt találni a hibás gépekhez. Az Ebay mint alkatrészforrás jó kiindulópont lehet, de az eladók is tudják nagyon jól, hogy ritkaság amit árulnak így például egy fénymérővel ellátott fókuszgomb ára simán lehet akár 100 Euro fölött. Egy sérült frontpanelt lecserélni pedig, hát.. örülsz ha egyáltalán találsz. Jelenleg egyébként Budapesten a Bajcsy Zsilinszky úton található egy megbízható szervíz: http://www.budapestifotoszerviz.hu/

Amit keresek: Rolleiflex 2.8 E típushoz Frontpanel, valamint ugyanehhez a típushoz fénymérős fókuszgombot, illetve fekete Rolleiflex SL350-höz felső burkolatot. Ha tudsz ilyet elfogadható áron, akkor kérlek jelezd felém.

Folyt. köv.

  /  Permalink  /